2019. július 5. Az Úr Jézus…

 „Drága gyermekeim! Ma van első péntek, az Én Szent Szívem napja. Azt kérem tőletek, akik engesztelitek Szentséges, lándzsával átdöfött Szívemet, gondoljatok arra, hogy Én a világ végezetéig vívom haláltusámat azokban a lelkekben, akik halálos bűnben élnek, és ahová bekényszerítenek Engem a Szentáldozásban. Az ilyen lelkekben a sátán az úr, aki újra meg újra keresztre feszít Engem. Nagyon kérlek benneteket, hogy soha ne vegyétek ítéletetekre és kárhozatotokra az Oltáriszentséget, mert túl azon, hogy Én rettenetesen szenvedek az ilyen lelkekben, azoknak, akik elkárhoznak, ugyanazt kell majd elszenvedniük a pokolban örökké. Vizsgálja meg magát mindenki, hogy méltóképpen eszi-e az Emberfia Testét, és issza-e Vérét, mert ha nem, úgy a saját ítéletét eszi és issza.

Gyermekeim! Ezt azért mondtam nektek, mert ma kiment a divatból a gyónás. Sokan megszokásból áldoznak. Úgy vesznek Engem magukhoz, mint egy darab közönséges kenyeret. Nem gondolnak bele, hogy Én, az Isten szállok le minden Szentmisén az oltárra azért, hogy tápláljalak benneteket, hogy ki ne dőljetek az úton a kietlen pusztában, ebben a siralomvölgyben.

Én vagyok a ti egyedüli megmentőtök, Aki féltő szeretettel őrködöm lelketek tisztasága fölött. Én védelek meg benneteket a sátán támadásaitól, és az örök kárhozattól. Ha láthatnátok Engem, milyen gyönyörűséges vagyok, belehalnátok a boldogságba. Olvassátok el az Evangéliumot: „Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.” (Mt 17, 1-4) Akkor még nem maradhattak Velem az apostolok dicsőségemben. Láttak Engem meghalni a keresztfán. Most még ti sem láthattok színről színre, hanem csak a hitetekkel tudjátok felfogni, hogy köztetek vagyok.

Arra kérlek benneteket, kicsi gyermekeim, hogy amikor tiszta szívetekbe fogadtok Engem a Szentáldozásban, teremtsetek magatokban csendet. Megsemmisülve adjatok hálát azért, hogy köztetek maradtam a világ végéig, és a szívetekbe tértem. Így adjatok hálát: Drága Jézusom! Imádott Királyom! Köszönöm, hogy elfogadsz és szeretsz engem úgy, amint vagyok. Köszönöm, hogy nem nézed semmiségemet, hanem végtelen szeretetedben az én megmentésemet akarod. Éppen ezért most én sem tekintek magamra, hanem egyedül Rád, Aki itt és most az én pici szívem boldog Királya vagy. Teljes szívemből imádlak, dicsőítelek és magasztallak Téged, és hálát adok Neked. Imámmal csatlakozom legszentebb Édesanyádhoz, az ég összes szentjéhez és szent angyalához. Kérlek, add, hogy mindig Téged imádjalak a szívemben, akkor is, ha már kimentem a templomból. Tudatosítsam magamban, hogy Te velem akarsz maradni mindig, és kitartasz a lelkemben egyik szentáldozástól a másikig.

Higgyétek el, ha ilyen lelkülettel fogadtok a szívetekbe, minden kegyelmet megadok, mert egyedül Én tudom, mire van szükségetek. Így áldozzatok, és így imádjatok! Ez az én óhajom. Megáldalak benneteket Szívem semmihez sem hasonlítható örök, végtelen szeretetével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítés: Mt 24, 47: „(Jézus) mondja”