„Ezt üzenem X-nek: Drága gyermekem! Gondolj Rám gyakran, mindig röpítsd fel Hozzám a lelkedet, mondj Nekem szerelmes szavakat, ilyeneket: Jézusom, köszönöm, hogy meghaltál értem a keresztfán. Köszönöm, hogy úgy szerettél, hogy az életedet adtad értem, hogy kínhalált szenvedtél értem. Elmélkedj szenvedéseimen! Amikor csak tudsz, térdelj az Oltáriszentség elé, és hozd oda a lelkeket, főleg a hitetleneket, a keresőket, a megszállottakat és minden embert, akik még nem találtak Rám, vagy akik már megtaláltak, de még nem elég erős a hitük. Kérj meg Engem, hogy hintsem meg őket értük kiontott drága szent Véremmel, kérj Tőlem számukra kegyelmet, megtérést, hitet, vagy hitük megerősítését. Kérd Tőlem a kegyelmet, hogy megnyissák Előttem szívüket, hogy befogadjanak, hogy ne féljenek átadni az életüket Nekem, hogy elfogadják törvényeimet, és a szerint éljenek. Rengeteg lelket lehet így menteni. Nagyon sok gyógyulást lehet kiesdeni beteg emberek számára, amikor az Oltáriszentségben Engem imádsz. Meg lehet szüntetni a lelki vakságot, és szenteket lehet kérni Tőlem, amit boldogan megadok. Közbenjárásodra rengeteg lélek üdvözül, akik nélküled elkárhoznának.
Gyermekem! Nagyon kedves vagy Nekem. Kiválasztottalak, hogy az Enyém légy, és szíved szeretetével az imában megvigasztalj Engem és kielégítsd szomjamat, amelyet a Keresztfán kiáltottam, hogy lelkeket ments, akik betöltik Szívem vágyát, mert vágyva-vágyom a lelkek üdvösségére.
Nagyon szeretlek téged. Szíved az Én palotám, egy tiszta hely, ahol megnyugszom és békét találok, ahol teljes öröm van Bennem, mert kisded vagy lélekben, Rám hagyatkozol és átadod Nekem az életedet, a jelent, a múltat és a jövőt. Maradj mindig ilyen, soha ne térjél le az Én utamról, mindig csak Engem láss magad előtt, és akkor teljesen szentté teszlek, és amikor majd elvégezted a feladatot, amelyet rád bíztam, akkor beviszlek dicsőségembe, hogy láss Engem teljes fényemben, tündöklő ragyogásomban, ahogy vagyok, öröktől fogva, örökkön-örökké.
Gyermekem! Az élet rövid. Használj ki minden percet a Velem való társalgásra! Őrizd szívedben és forgasd elmédben Szavaimat, amelyeket hozzád intézek. Az Oltáriszentség magadhoz vétele után ez a legnagyobb kegyelem, amelyet nyújtok számodra.
Kisfiam! Úgy szeretlek téged, hogy Magamat teljesen kiszolgáltatom neked, hogy szavadra megjelenek az oltáron és az Ostya, amelyet fölmutatsz nem közönséges ostya többé, hanem az Én feltámadt és megdicsőült Testem. Ugyanígy a bort is átváltoztatom, amely az Én kiontott Véremmé válik. Így teljesen kezedbe adom Magam, hogy a szívedbe fogadj és szétosszál a híveknek, a bárányoknak, akiket rád bízok. Nagy felelősség a papi hivatás.
Gyermekem! Úgy vigyázz a saját lelkedre, mint megszentelt edényre, amelyet maga az Isten foglalt le tulajdonul Magának. Ó, ha tudnád, mekkora felelősség papnak lenni, beleszédülnél, belehalnál, mekkora kitüntetés, mily’ hatalmas kegyelem. Ezért mindig tudatosítsd magadban, hogy nem vagy a magadé, hanem az Enyém! A lelked és a tested nem arra van, hogy megtöltsd élvezetekkel, hanem arra, hogy az Én szolgálatomba hajtsd a lelkek megmentésére, mert kiválasztottalak és tulajdonommá tettelek. Lefoglaltalak Magamnak. Ha szeretsz, akkor könnyű lesz mindaz, amit kérek, mert természetesnek tartod, amit elvárok tőled. De jaj annak a papnak, aki nem szeretetből végzi a szolgálatát. Hiába erőlködik, nem tudja jól végezni, mert a szíve távol van Tőlem. Imádkozz az ilyen papokért és minden szentbeszédedben hirdesd a szeretetet, amely legelsősorban Isten felé kell, hogy irányuljon és csak azután az emberek, a felebarátok felé.
Kisfiam! Amikor majd kitör az üldözés és te rejtekben leszel, akkor fogod legjobban megtapasztalni hozzád lehajló, gondviselő, végtelen Szeretetemet. Már most imádkozz ezért a helyzetért, ezekkel a szavakkal: „Gondviselő Mennyei Jó Atyánk! Te Szent Fiadat adtad értünk, hogy kiontott Vérével és kínhalált szenvedett Testével megváltson minket. Jó Atyánk, kérünk, add kegyelmedet, hogy Szent Fiad szenvedéseivel egyesülve valamennyien az Ő képmásaivá alakuljunk át a Te mind nagyobb dicsőségedre! Ha azt akarod, hogy vértanúkként hagyjuk el ezt a világot, elfogadjuk. Ha azt akarod, hogy még itt maradjunk és lelkeket mentsünk a Te dicsőségedre, azt is elfogadjuk. Mennyei Jó Atyánk! Tégy velünk tetszésed szerint és add kegyelmedet, hogy az Irántad való szeretetben és a Tőled kapott feladataink elvégzésében mindhalálig kitartsunk! Ámen. Erre áldj meg bennünket az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Szentírási megerősítés: Zsid. 12, 22-25: „Nem, ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, 23az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindnyájunk bírájához, Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, 24az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, a ránk hulló vérhez, amely hathatósabban kiált, mint Ábelé. 25Vigyázzatok, ne utasítsátok vissza azt, aki hozzátok szól.”