Az ember nagyon nehezen tud elszakadni a saját akaratától. Pedig az Úr a Miatyánkban azt tanította: Legyen meg az Isten akarata. Ha mindig elfogadnánk az Ő Szent akaratát, béke, derű és megelégedettség lenne a szívünkben.
Gondoljunk bele: a Mennyországban tökéletesen megvalósul az Atya akarata. Ezt nevezzük örök boldogságnak. Akkor a Földön, miért nem vagyunk boldogok, ha Isten mást ad, mint amit kérünk? Egyedül Ő tudja, mi válik az üdvösségünkre. Nekünk örömmel és hálaadással el kell fogadni, bármit is ad. Jóért és rosszért hálát kell adni mindig. Mi attól szenvedünk, hogy görcsösen ragaszkodunk saját elképzelésünkhöz, és nem kapjuk meg. Pedig éppen ez válik a javunkra.
A legnagyobb rossz, a kereszten történt. Mégis ez a mi megváltásunk. Úgy gondolom, hogy ezt akkor senki sem értette.
Már az is jó, ha nem zúgolódunk, hanem Istenre való ráhagyatkozzással elfogadunk mindent.